The boys

Flora

  Arra ébredtem, hogy a nap besütött a szobámba. Lassan és ásítva keltem ki ágyamból. Valami nagyon furcsát álmodtam az éjjel ugyanis angyalok vettek körül, már-már azt hittem, hogy meghaltam. Ezen elnevettem magam de mosolyom csak addig tartott még realizáltam helyzetemet. Nem álmodtam. ez iga volt. Tehát egy angyal vagyok ahogy a körülöttem lévő emberek mind... Valahogy nem tudom elhinni. Olyan hihetetlen, az ember egyik nap még árva majd hirtelen angyal lesz??? Lassú lépetekkel haladtam le a lépcsőn nem tudtam mi vár rám... Vagy, hogy kik. Csak reménykedni tudtam, hogy legalább Lo, Bella és Lana jól vannak és itt vannak. Amint leértem minden szem pár rám szegeződött és egy hang szólalt meg mögöttem.

-Jó reggelt hercegnőm!-amint meg fordultam Edward állt mögöttem és lazán elmosolyodott. Abban a percben szinte ölni tudtam volna szemeimmel, ami viszont csak tovább mulattatta őt.-Igen Axe biztos, hogy közénk tartoznak.-mondta végül vihogva. Nem foglalkoztam vele csak fogtam magam és leültem az asztalhoz. Volt bennem még mindig jókora szorongás de azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy majd csak minden helyre jön. Miután Teresa kiosztotta a reggeliket kínos csönd ült a társaságra.
-Axe ma este megyünk?-kérdezte egy kaján vigyorral az arcán David.
-Hova?-mondta Lana de úgy láttam nagyon nem akarja megtudni a választ.
-Egy kicsit mulatozni.-vigyorgott Ryan mire mindannyian összerezzentünk.-No de nem kell annyira megijedni!
-Igen, ugyanis ők nem jönnek csak a kis srácot visszük.-mondta lazán Jared, mire Lorein kifakadt.
-Mi? Ide figyelj ha az öcsémnek bármi baja lesz, ha csak egy haja szála is meggörbül Te és kis barátaid számomra halottak vagytok. Fogtad?-közölte Lo olyan hangon amin mindenki meglepődött pedig nem  kiabált sőt inkább halk volt, de mindenki jól értette és Jared és bólintott.
-Jó akkor most én beszélek! Tehát már most indulunk, reggeli után.-jelentette ki Axe ellenmondtást nem tűrő hangon.-Természetesen vigyázni fogunk Jesusra, de most már menjünk.-mondta majd a fiúkkal együtt kivonultak és mi pedig Teresával maradtunk.

Lana

  Teresa latin származású volt és csodaszép. Nagyon megszerettük őt a lányokkal pedig csak egy napja ismerjük őt. Amíg segítettünk neki elpakolni a konyhában elkezdtem gondolkozni, vajon ő is angyal és a fiúknak ő a biológiai anyjuk is? Végül minden bátorságomat összeszedve megkérdeztem tőle.

-Teresa?-kezdtem mire ő mosolyogva rám teintett.-Mesélsz nekünk a fiúkról, magadról és Axeról?-először meglepte kérdésem majd mutatta, hogy üljünk le az asztalhoz. Miután mindenki leült mosolyogva kezdte mondandóját.
-Nos, akkor miről szeretnétek először hallani?-kérdezte majd Lorein és Flora kapásból rávágta, hogy a fiúkról ezen mindenki elmosolyodott.-Nekem soha nem lehet gyerekem...
-Miért ez is olyan mint a Twilight-ban?-kérdezte Bella.
-Nem dehogy is nekem egy fajta betegségem van.-mosolygott Teresa.-Tehát a fiúk nem a biológiai fiam. Mindegyikőjük úgy keveredett hozzánk. A legelső volt Edward még igazán kicsi volt mikor Axenak látomásai voltak róla és megrögzülten őt kereste mindenhol. Mikor rá talált olyan boldog volt, mint még soha felcsillant a remény a szemében! Mert tudjátok, ha egy angyalnak fia lesz bármely módon az azt jelenti, hogy életben marad és segíthet felnőni a gyereknek. Ez mindennél fontosabb volt a férjemnek a segítség. Majd nem sokkal később egy fiúcska csöngetett be hozzánk ő volt Jared. Mikor kinyitottam az ajtót és először megpillantottam volt valami a szemében egy különös fény egy láng. Ha majd jobban megnézitek a mai napig ott van. Axe nem akart hinni a szemének kész csodának hitte. Másnap Jared egy szőke kisfiút ráncigált magával aki nem volt más, mint David őt egy sikátori "vacsoránál" találta meg a kis Jared. Axe és én is rögtön megszerettük őt  így már három fiúnk volt mikor egy se lehetett volna. Ryan... ő volt talán az akire senki nem számított. Őt Edward és Axe mentette meg. Csoda volt a javából, hiszen a halálból hozták vissza. Senki nem számított,hogy megéli a reggelt is. Hát és amint látjátok él és virul. A négy fiú nagyon könnyen egybe szokott és azóta mindig együtt vannak.
-Mióta?-kérdezte óvatosan Lorein.
-Jaj, hát ez egy elég kényes téma de ha megígéritek, hogy nem adjátok tovább  elmesélem.-mondta Teresa mire mi bólintottunk.-Röviden annyi hogy Jared egyszer rosszul választott és a fiúk kiálltak mellette még a legsötétebb óráiban is. Segítettek neki és mellette maradtak. Ellent mondtak Axenak és nekem.-mesélte.-És azóta, de a többit majd később elmesélem, most már úgy is nagyon késő van!
-Már csak egy valami... Te angyal vagy?-kérdezte Bella.
-Nem.-válaszolt Teresa teljes higgadtsággal. 

Human or Angel

Lorein

   Este volt, sötét és én féltem. Egyedül voltam és senki nem tudott segíteni. A verejték cseppek lassan egyenletes ütemben gördültek le homlokomon... Szerettem volna a barátnőimmel lenni, akiket per pillanat egyáltalán nem találok. Elvesztem, messze a tábortól és egy idióta részeg állat kerget. Ahogy a falnak simultam éreztem, hogy valaki felém hajol, de nem mertem kinyitni a szemem. Egyszer csak egy erős férfi kéz ragadta meg karomat majd lassan a fülembe súgta "Segítek...". Óvatosan nyitottam ki a szememet, mert féltem a látványtól, nem tudtam, hogy mire számíthatok. A fiú nem volt se részeg, se pedig egy pedofil állat. Asrác körülbelül annyi éves lehet, mint én, de sokkal magasabb. Miután felmértem őt-már amennyire lehetett a sötétben-az agyam bekapcsolt és rögtön felfogta az adást, hogy tulajdonképpen egy idegen hurcibál keresztül a városon, így automatikusan védekezni kezdtem. Próbáltam kiszedni a karomat szorításából de nem engedett. Nagyon erős volt és egyre gyorsabban haladt, mígnem egy utca előtt megállt, várt egy picit, majd elkezdet felfelé haladni. Mikor kiértünk jóval Párizs felett lehettünk. A kilátás gyönyörű volt, de nem élvezhettem sokáig ugyanis a fiú fogta magát és magával együtt engem is berángatott valami "üregbe"... hirtelen bekellet csuknom a szemem olyan világos lett körülöttem. Éreztem ahogy gyengéden és óvatosan leveszi a kezét karomról és elenged. Hunyorogva nyitottam szemem, és óvatosan körbe néztem.

Nem akartam elhinni amit látok... Három barátnőm épségben és sértetlenül ültek egy fehér kanapén. Rajtuk kívül még négy fiú volt a szobában, közülük az egyik akinek hosszú barna haja volt és barna szeme, gyanúsan méregetett. Teszem fel ő volt az aki ide hozott. Mikor észre vette, hogy őt nézem elkapta fejét. Az egyik fiú a kanapé felé biccentett, jelezvén, hogy üljek le.
-Ők azok...-mondta egy szőke hajú fiú halkan.
-Én nem értem a főnököt... Ezek?-mondta vagy inkább súgta vissza barna hajú fiú. Ekkor egy nagy fehér ajtó tárult ki de nem az amelyiken bejöttünk. Magas középkorú férfi lépett be rajta. Egész helyes volt, kék szemek és kócós barna haj. nem sokkal a férfi után egy nő jött be az ajtón amit aztán be is zártak. A hölgy is egy idős volt a férfivel és gyönyörű volt barna haja hullámosan omlott a vállára. Valószínűleg a felesége lehetett a férfinek.
-Én még mindig nem értem, hogy miért pont ők?-kérdezte egy másik magas szőke hajú.
-Mert érzem bennük azt amit bennetek is.-felelte a férfi.
-Drágám mondd már el nekik, hogy miért vannak itt nézzél csak rájuk olyan holt sápattak, mintha a kivégzésükön lennének.-mondta egy kedves kis mosollyal a nő.
-A nevem Axe és ő itt a feleségem Teresa. Ez a négy ütődött itt Edward, David, Ryan és Jared.-mutatta végig a fiúkat Jared volt a "megmentőm" és ő hozott ide. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy most testvérek vagy nem... De egy biztos mindannyian nagyon jól néztek ki.
-É..és meg fogunk halni?-kérdezte Flora félve és nagyon halkan.
-Ahha válassz lassú és hosszú vagy rövid és gyors.-mondta röhögve Edward.
-Edward fogd be nem látod, hogy megijeszted őt?-cseszte le a göndör barna hajú fiút Teresa.
-Khm... Tehát arról lenne szó, hogy ti nem túl átlagos lányok vagytok... szóval mondjuk azt, hogy mások vagytok.-keresgélte a szavakat Axe. Nem tudtuk, hogy ezt pontosan mire érti... Talán tudják, hogy árvák vagyunk, vagy mi?
-Árvák?-kérdezte Lana.
-Inkább angyalok.-válaszolt röviden David. A magas szőke hajú fiú és a vörös hajú lesokkolt lány farkas szemezett egymással. Egyiünk sem hitte el, hogy most mi történik és legelőször az eddig teljes csöndben lévő Bella fakadt ki...
-MI VAN?-kiáltotta.-Ez most valami kandi kamerás műsor vagy egyenesen a Twilight-ba csöppentünk? Mármint én most semmit nem értek mi van?-fakadt ki majd mindannyian felpattantunk a fehér kanapéról. Ekkor Axe Ryanhez lépett és megkoppintotta a vállát. A fiú összerezzent és melkhasa ki duzzadt majd hátából két nagy fehér szárny nőt ki. Tehát igaz volt minden amit láttuk... És hallottunk. de vajon honnan veszik, hogy  mi is "ilyenek" lennénk?

Bella

  Nem hittem a szememnek. A szőke fiú hátából két hófehér szárny nőtt ki... egy koppintásra. Szó szerint. A látvány egyszerre volt káprázatos és csodálatos. Nem akartam hinni a szememnek. 

-És honnan veszitek, hogy mi is ilyenek lennénk. Nekünk még szárnyunk sincs.-közöltem az egyszerű tényt mire Ryan elmosolyodva elkezdett felém közeledni. Mikor oda ért hozzám a fülembe súgta "Nem fog fájni..." majd lassan és kacéran elmosolyodott. Forró kezével gyengéden ért meztelen vállamhoz melyet már nem fedett pólóm. Égetett érintése, de ami ez után jött az még jobban fájt, kétszer koppintott rá vállamra majd égető fájdalmat éreztem a lapockáimnál, majd mintha egy  csontom tört volna össze akkora fájdalmat éreztem. Szemeimből egy könnycsepp csusszant ki , de egyszer csak azt vettem észre, hogy a fájdalom gyengült és hátamra két ólom súly nehezedik. Szóval igaz egy angyal vagyok és a többiek is,ahogy látom idő közbe mindenki valamilyen szinten szárnyat növesztett. Mindegyik szárny más és más milyen volt kisebb, nagyobb, fehérebb. Így hát ott álltunk mind a négyen lesokkolva, fal fehér arccal és sápadtan, ekkor Lorein szólalt meg.

-És akkor most mi lesz velünk? Én nekem ez így nem  fog menni árva vagyok és van egy négy éves öcsém is akinek én vagyok a törvényes gyámja. Nem hagyhatom el!-

-Természetesen nem fogtok vissza menni az árva házba az úgy túl veszélyes lenne számotokra és a többi gyerekre nézve se lenne valami jó választás. Tehát velünk fogtok élni.-mondta Axe még mindig teles higgadtsággal és nyugalommal a hangjában. Ekkor egy kisfiú lépett elő Jared lába mögül és oda futott Lohoz.

-Jesus!-kiáltott fel Lorein és megölelte öccsét majd Jaredre pillantott és egy "Köszőnömöt" tátogott neki, mire a fiú lazán mosolyogva bólintott.

-Mind egy nagy család leszünk!-sóhajtott fel Teresa majd elmosolyodott ahogy végig nézet rajtunk.

Bevezető

Lorein

  Ahogy lassan baktattam haza a sulitól eszembe jutott minden, hogy hogyan kerültem ide. A kalandok, a nyári románc, és egy ártatlan nyári tábor... Hihetetlen 1 hónapja nem is gondoltam volna,hogy most egy Párizsi utcán fogok végig sétálni. Pedig így van és most képtelen vagyok elfelejteni mind azt ami történt velem... Pedig el kéne ezt Ő is megmondta és igaza van csak, hogy nekem ez, valahogy nem megy. és olyan rossz és fájdalmas vissza gondolni azokra az időkre. De él és jól van és én is, meg a többiek is. Itt... Franciaországban!