Human or Angel

Lorein

   Este volt, sötét és én féltem. Egyedül voltam és senki nem tudott segíteni. A verejték cseppek lassan egyenletes ütemben gördültek le homlokomon... Szerettem volna a barátnőimmel lenni, akiket per pillanat egyáltalán nem találok. Elvesztem, messze a tábortól és egy idióta részeg állat kerget. Ahogy a falnak simultam éreztem, hogy valaki felém hajol, de nem mertem kinyitni a szemem. Egyszer csak egy erős férfi kéz ragadta meg karomat majd lassan a fülembe súgta "Segítek...". Óvatosan nyitottam ki a szememet, mert féltem a látványtól, nem tudtam, hogy mire számíthatok. A fiú nem volt se részeg, se pedig egy pedofil állat. Asrác körülbelül annyi éves lehet, mint én, de sokkal magasabb. Miután felmértem őt-már amennyire lehetett a sötétben-az agyam bekapcsolt és rögtön felfogta az adást, hogy tulajdonképpen egy idegen hurcibál keresztül a városon, így automatikusan védekezni kezdtem. Próbáltam kiszedni a karomat szorításából de nem engedett. Nagyon erős volt és egyre gyorsabban haladt, mígnem egy utca előtt megállt, várt egy picit, majd elkezdet felfelé haladni. Mikor kiértünk jóval Párizs felett lehettünk. A kilátás gyönyörű volt, de nem élvezhettem sokáig ugyanis a fiú fogta magát és magával együtt engem is berángatott valami "üregbe"... hirtelen bekellet csuknom a szemem olyan világos lett körülöttem. Éreztem ahogy gyengéden és óvatosan leveszi a kezét karomról és elenged. Hunyorogva nyitottam szemem, és óvatosan körbe néztem.

Nem akartam elhinni amit látok... Három barátnőm épségben és sértetlenül ültek egy fehér kanapén. Rajtuk kívül még négy fiú volt a szobában, közülük az egyik akinek hosszú barna haja volt és barna szeme, gyanúsan méregetett. Teszem fel ő volt az aki ide hozott. Mikor észre vette, hogy őt nézem elkapta fejét. Az egyik fiú a kanapé felé biccentett, jelezvén, hogy üljek le.
-Ők azok...-mondta egy szőke hajú fiú halkan.
-Én nem értem a főnököt... Ezek?-mondta vagy inkább súgta vissza barna hajú fiú. Ekkor egy nagy fehér ajtó tárult ki de nem az amelyiken bejöttünk. Magas középkorú férfi lépett be rajta. Egész helyes volt, kék szemek és kócós barna haj. nem sokkal a férfi után egy nő jött be az ajtón amit aztán be is zártak. A hölgy is egy idős volt a férfivel és gyönyörű volt barna haja hullámosan omlott a vállára. Valószínűleg a felesége lehetett a férfinek.
-Én még mindig nem értem, hogy miért pont ők?-kérdezte egy másik magas szőke hajú.
-Mert érzem bennük azt amit bennetek is.-felelte a férfi.
-Drágám mondd már el nekik, hogy miért vannak itt nézzél csak rájuk olyan holt sápattak, mintha a kivégzésükön lennének.-mondta egy kedves kis mosollyal a nő.
-A nevem Axe és ő itt a feleségem Teresa. Ez a négy ütődött itt Edward, David, Ryan és Jared.-mutatta végig a fiúkat Jared volt a "megmentőm" és ő hozott ide. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy most testvérek vagy nem... De egy biztos mindannyian nagyon jól néztek ki.
-É..és meg fogunk halni?-kérdezte Flora félve és nagyon halkan.
-Ahha válassz lassú és hosszú vagy rövid és gyors.-mondta röhögve Edward.
-Edward fogd be nem látod, hogy megijeszted őt?-cseszte le a göndör barna hajú fiút Teresa.
-Khm... Tehát arról lenne szó, hogy ti nem túl átlagos lányok vagytok... szóval mondjuk azt, hogy mások vagytok.-keresgélte a szavakat Axe. Nem tudtuk, hogy ezt pontosan mire érti... Talán tudják, hogy árvák vagyunk, vagy mi?
-Árvák?-kérdezte Lana.
-Inkább angyalok.-válaszolt röviden David. A magas szőke hajú fiú és a vörös hajú lesokkolt lány farkas szemezett egymással. Egyiünk sem hitte el, hogy most mi történik és legelőször az eddig teljes csöndben lévő Bella fakadt ki...
-MI VAN?-kiáltotta.-Ez most valami kandi kamerás műsor vagy egyenesen a Twilight-ba csöppentünk? Mármint én most semmit nem értek mi van?-fakadt ki majd mindannyian felpattantunk a fehér kanapéról. Ekkor Axe Ryanhez lépett és megkoppintotta a vállát. A fiú összerezzent és melkhasa ki duzzadt majd hátából két nagy fehér szárny nőt ki. Tehát igaz volt minden amit láttuk... És hallottunk. de vajon honnan veszik, hogy  mi is "ilyenek" lennénk?

Bella

  Nem hittem a szememnek. A szőke fiú hátából két hófehér szárny nőtt ki... egy koppintásra. Szó szerint. A látvány egyszerre volt káprázatos és csodálatos. Nem akartam hinni a szememnek. 

-És honnan veszitek, hogy mi is ilyenek lennénk. Nekünk még szárnyunk sincs.-közöltem az egyszerű tényt mire Ryan elmosolyodva elkezdett felém közeledni. Mikor oda ért hozzám a fülembe súgta "Nem fog fájni..." majd lassan és kacéran elmosolyodott. Forró kezével gyengéden ért meztelen vállamhoz melyet már nem fedett pólóm. Égetett érintése, de ami ez után jött az még jobban fájt, kétszer koppintott rá vállamra majd égető fájdalmat éreztem a lapockáimnál, majd mintha egy  csontom tört volna össze akkora fájdalmat éreztem. Szemeimből egy könnycsepp csusszant ki , de egyszer csak azt vettem észre, hogy a fájdalom gyengült és hátamra két ólom súly nehezedik. Szóval igaz egy angyal vagyok és a többiek is,ahogy látom idő közbe mindenki valamilyen szinten szárnyat növesztett. Mindegyik szárny más és más milyen volt kisebb, nagyobb, fehérebb. Így hát ott álltunk mind a négyen lesokkolva, fal fehér arccal és sápadtan, ekkor Lorein szólalt meg.

-És akkor most mi lesz velünk? Én nekem ez így nem  fog menni árva vagyok és van egy négy éves öcsém is akinek én vagyok a törvényes gyámja. Nem hagyhatom el!-

-Természetesen nem fogtok vissza menni az árva házba az úgy túl veszélyes lenne számotokra és a többi gyerekre nézve se lenne valami jó választás. Tehát velünk fogtok élni.-mondta Axe még mindig teles higgadtsággal és nyugalommal a hangjában. Ekkor egy kisfiú lépett elő Jared lába mögül és oda futott Lohoz.

-Jesus!-kiáltott fel Lorein és megölelte öccsét majd Jaredre pillantott és egy "Köszőnömöt" tátogott neki, mire a fiú lazán mosolyogva bólintott.

-Mind egy nagy család leszünk!-sóhajtott fel Teresa majd elmosolyodott ahogy végig nézet rajtunk.